setét vagy hazám, de legalább benned meg nem vakulok. igaz, ki sem száradok, oly gondosan rohasztanak, öntöznek itt túl: negédes öntömjén áradat borogatja retinám, tekintetem hogy maradna szárazon? forma, mely nem ép – tarlóba klopfolt szélezett rántott hús illat, mely körbe leng, az sem épp fűszerillatú. belbecs, hagyjuk. huszadikán, derengve gyógyul a kaszt benyelik a nagy azt: garatra csorgó nyálukon tükröződik vissza az elfüstölt tizenöt milliárd. tekintetem égi cirkusz helyett, betegágyamban befelé fordítom, kirekesztettségben együtt e delíriumos nagycsaládban ünnepelni így van okom. hörög a tüdő, a baj abajog, katarzisban égre fel nem hallik: másképpen gondolkodók leve ez, a beteg durrog, vére hevül, az morajlik… lamb. 0828 2024
Kategória: Ostor-versek
se a szénád
sötét nagyúr hosszú-redős fátyla, ereje lebben alatta oltári a szag, balján orbán lépked. beterít itt minden „szentet” a balog félék dogmája: fosszagú a politika és az egyház násza. meddig ér a zsinat? mennyi mocskot fed be? meddig ér isten szoknyája? alá a molesztált fiúk is beférnek? meddig tetszik imádkozni, gondolkodni, olvasni, és – remélhetőleg – zokogni a megfélemlített gyerekek csendjében? csak képzelem, micsoda ajándék ez a csend önnek, neked, uram!? se a szemed, se a szád, se a szénád... nem áll jól neked, „uram". 0215 2024 l’amb
útban voltak
„útban voltak, – hát megoldottam – szenvedjetek ti velük!”, lelkem keresed? harminc forintot sem ér, egy dobozba raktam, azt is, ki a napra aszalódjék. – négy vacak fecskefióka! mit nekem!? anyjuk míg távol számukra étket gyűjt: levertem fészkük kotródjanak, házamtól! de lásd mily kegyes a szándék, agyon őket mégsem csapom, garázs elé, ki! ott fulladjanak meg a napon. megtalálják őket majd a madárbolond mályiak csináljanak velük azt, amit akarnak! a csíny letudva, nálam többé nem csipognak: és ma végre de jót alszom, igaz-igaz, csak mint mindenkor. ej, újra humánus voltam – így mutatták, így tanultam – magamat így fürösztöm. 0702 2021 L’ambrus
Egoland©
önzetlen, értelmes társadalomban, visszacsatolások nélküli rendszer, létezhetne? Egolandben©, minden további nélkül: itt mesés fantáziavilágokat teremthet a műanyag szépítő elem: a demokratikus képzelet. ha a polcokon keresnéd, a termék dobozán ez áll: „ikonikus őszinte világ" – ajándék közöny kiegészítőkkel. oldalán, angol feliratú sticker: approved by *** lickers. 0504 2021 L’ambrus
Oltodiglan
honnan-e viruló vakcina csókolom – nem mindegy!? német, britt, kozák-e a harcos vagy csájníz, mint a pándém-káoszt szülő mely a szart is kigyűri belőled, – de én félek! jah! – hát ki nem – rühes anyja kínja, származási helye? olcsóbban beszerzem én... csak figyelj! Aliexpress, klikk, suchwort: anti scheiße gegen alle – de ingyen van! az a sok hülye... ahh so: akkor listára fel, beadassam? csak hass! csak hass! rám jó szeszil legalább még vagy hat hónapig, vagy csak holnapig? vagy a következő mutáns gruppenig leszünk mi együtt, egymásra utaltan immun(s)isak, a fejedre, úgy a hajad is szép de hát onnan rendelsz minden szart, most ez a shit mégis mennyiben más? én jobbat mondok: egy rész pfizer, kettő szputnyik, tetejébe B(i)BIBP(p), imának egy kis roma szoszimó és húzóra: Oltodiglan csapassuk — tezsvíreim! 0201 2021 L’ambrus #lambrus #nemvers #költészet #magyarköltő #magyarköltészet #vakcina #pfizer #kínaiszar #pandémia #szelfutta #szelfuttahu
Etelka
/kultúrát a népnek/
Egy termékeny negyvenkilenc
éves nő, van foga is:
egy, na jó tán kettő.
Szájába ugyan nem néztem
meg amúgy is ki csókolná,
ezt a rusnyát? Hja, akadt aki!
Azt mondja
a kereskedelmi tévében
– ezt csak a hülyék miatt nem így írom: tv.
meg a bandik miatt
Brittany! Ő biz a tizenhetedik,
és az unokák közt
akad ám Nøel is.
a többiek nevét meg sem
említette de bánom is,
ha úgy tetszik kitalálom!
De ej, mikor egyik fia a Marczi
kinek stilusába! – mer ugye van neki –, menye
esett halmozottan pottyantásig bele, na most
ő „aztat” is állítja,
hogy „a Brittany a’ nem a fiátul van
merhogyő ezen idő alatt például a börtönben raboskodott”, – ahh so!
és nem olyan hosszú a’ marci
meg a farka se hogy a börtönrácsokon felkeményítve, –
ez pediglen az ő szájából esett ki, az unoka meg, na
szal így szlengesen ne engem okolj
ha profán: hogy egy cigány kurvát
megtermékenyítsen!
így megyen ez…
on’griában mostanság,
így bugyog a katódtalan síkképernyőn:
villants braint cigány, n’ hell yeah
I tell you how f*king intelligent you are!
Digitalizált fekália: de legalább
jól szórakoztunk drága Etelka.
Még vagy negyven unokát ha
kérhetnénk a rácsok mögül
(az egyiket hívhatnák mondjuk így: K. Biden)
0125
2021
L’ambrus
Ostorral a tengert
Béna dühömben üvöltenék – újra meg újra, míg nem hasad át az „angyalok” védőburka, s nem szakítja le tőben szárnyukat a valóság! Aggódom…, aggódom érted Európa! Minden szeretett lakód iránt, ki tisztán lát s tisztán érez, és szíve tajtékban, mikor utcáid kövére hull népednek vére. Üvöltenék veled, és üvöltök is! De te, álszent, kiváltságra ítélt! – Csak pöffeszkedsz trónodon – míg nem a Te korcsfolyamod ömlik tereken patakokban, s nem a Te fejedet emelik himbálva magasba; – addig arcodra ködfátyolt rántasz, és úgy teszel, mintha a levágott fejek helyett, lerágott körmök hullanának halmokba! Üvöltenék, és üvöltök is! De mintha ostorral korbácsolnám a tengert: minden csapás – egy holt csobbanás. 1103 2020 L’ambrus (A bécsi mészárlás emlékére) Lektor: Kalcsics Ildikó
Ezután már mindig így lesz?
Mondd…, ezután már mindig így lesz!? Hogy rettegés és félelem uralja majd életünket? Hogy nem léphetünk boltba, templomba, étterembe? Iskolákba, múzeumokba? – és egyáltalán... bárhova!? Anélkül, hogy elménkben ne lebegne ott az állandó feszültség, a félelemérzet: hogy ha éppen – ne adj Isten rosszat szólunk, vagy csak az igazat akarjuk, és tiszta hangunk, egy dombra ürített galand-ot sért meg: és majd ennek okán, beteges hitének vélt jogán, nyakunkról a fej leeshet? Ez hát a hited? Ez lenne a vallásod? Terrorizmus? Gyilkolászás? Akaratod másra kényszerítése!? Hogy véleményem ne mondhassam, úgy ahogyan szív harsogja? Ahogy a józan ész azt diktálja? Mondd! Ezután már mindig így lesz? hogy rothadó elméje a létnek... rozsdás pengével fenyeget!? és bármikor és bárhol – ha épp kedve-vallása úgy sugallja, életemre-életedre törhet? 1019 2020 L'ambrus
Mennyin múlott
Hogy két görbe lábadon, és a két ingaként lengő karon – melyet a jóisten „kegyelemből” hozzád vágott – nem a tiz ujj, s ugyanennyi lábujj az mi felkacagva feléd nevet? hanem négy szőrös rút-pata ami a föld-porába – trappolva – döngeti neved? Mondd csak! Mennyin múlott? Hogy kényelmes cipők s meleg, lábra-simuló zoknik, – puha kötött kesztyűk helyett most nem lópatát patkol rajtad egy köpcös-kovács...! s hogy kozmetikusod a bőrbe-nőtt körmök helyett, csülkeidről nem igát-vonó szarut reszel!? Mennyin múlott, hogy a friss-tojást, nem te rántod ki tyúknak tojócsöve alól: tápláló reggelinek, tányér sarkához, tojás kobakját nem te veregeted, hanem hogy te légy az a buta tyúk, aki hosszasan kotlik mészházas-fészekaljban; s dolgavégeztével, miután tested a gazda felhízlalja, nyakadon fenje meg éhséges kését? Mennyin múlott, hogy a mellkasodban lüktető, must-patakot keringető szívkamra helyett, napnak sugarai táplálják zöldbe-szökkenő ereidet, s hogy TE, az örök vándor, ki fűtve kóbor-vágytól, csavargás helyett: fejed szirmot-bontva szótlanul – gondolatok nélkül – meredj, az imázsod imádattal illatoló, de bimbód tőben szakajtó: kertészed szemébe..? Hát az mennyin múlott, hogy férfiként avagy épp „Éva-ként” a saját nemedhez vonzódj? – alfahímként borostát csókolj? s nőként a "gyengébbik" nemnek bókolj? – vagy hogy bőrödnek színe: fehéren, sárgán avagy épp feketén verődjék vissza a gyűlölet-pupillájába? És mit számít, hogy vallásod eredete zsidó, keresztény, vagy muszlim? és nem istenekben való? talán egy felmenőn, egy görbe hajszálon… ha múlott és te, egy árva hajszál – nem több – miatt, esel torkának, annak ki épp egy vonással különb: – de tán pont annyival, vagy többel – szebb s jobb és – bölcsebb is tenálad!? Hát mennyin múlott, – úgy öszintén... hogy most ne te légy az utálkozó, hanem az, aki a gyűrött-gyűlölt ruhát, mindhalálig hordja!? (Mondd! mennyin – s főleg kin – múlik, hogy ne te légy az üldöző, hanem a szenvedő: az áldozat?) 1025 2020 L'ambrus
Torockói jelenés
(Fotó: Kecskés Pál)
De nézzük a dolgok jó oldalát: Torockón... – legalább van... kerti-krisztus! Igaz: ledes. – de hát van: – és méretét elnézve sem törpe... ...és ha még nem szenvedett eleget a kereszten, hát most majd fog: két csuda-szín zászlóval hentereg, s vele dicsben úszik a pópa akár egy lelkes steaua drukker – ki középső ujjal jól bemutat neked értetlenkedő „mogyorónak” s integetve: hirdeti, a büszke dák(o)k nagyhatalmi státuszát, hogy mi bezzeg Isten kiszemelt (igaz) fura-hívei vagyunk, és – bizony mondom néktek, mi kreatívan gondolkodunk: mert nálunk nem csupán a hívőkben lapul – mélyen – Jézus fénye, hanem a legmélyebb sötétségben is giccsben ragyog... Bezzeg nektek, anyátlan furkó-magyaroknak, csak amolyan, elnagyolt analóg jutott: – vezeték nélküli... (Wood-GOD) fából-, vagy kőből-faragott uratok van! 1022 2020 L’ambrus
Újmagyar László siralom
/ ostor-vers / Ó sebeim, Ó gennyedző sebeim! Gyógyuljatok! Ím a Magyar-hon: hol a kétélű náci-bicska ott lapul – ha kell ha nem – a „fejekben” hol szegfűt szagol a narancs s narancsot zabál a húsevő hol házasodik bal a jobbal s hol vér vegyül a narancsokkal, hol csak siralom a lét, anya nélkül, árvaházi, sok-csillagos tápon sárgul-kékül: tengve-leng – földjén a magyar... Ó, mi magyarok, Ó mily anyátlanok! múltunk s jövőnk? büszkén lobogtassátok: szakadunk, összemegyünk kesergünk, széthúzunk szétszéledünk, s szégyenükben – vagy a gőgben? elsüllyedünk... Történelmünk? csak halotti szó-beszéd… – Ómagyar Mária! véres kardunk? ha volt is hát lecseréltük! Új Magyarra: puha élű alumíniumra... s porba sírjuk – most sötét filccel bánatunk: panaszkodunk mikor ki bántott s merre rángatott és ejj, mennyi rossz történhet még velünk! újabb ezer év után, – ha túléljük… – tán feledni volna jobb, s a jövőbe tekinteni... Ó sebeim, Ó gennyedző sebeim! – Határaim! Hegyeim! Gyógyuljatok! Mert kitűnni a gazból csak úgy lehet, ha gazabb vagy bármelyiknél, de ha ez nem megy: hát – légy erősebb, és kaszáld le az egész rétet! Ó sebeim, Ó – bűztől – tátongó sebeim! Gyógyuljatok!
1015 2020 L’ambrus