rusvai-rusvai

rusvai-rusvai: „az oltatlanok általában
kevéssé tájékozott, alacsonyan képzett emberek,
és bizalmatlanok…" – úgy.

adódik, hogy az oltottak bölcsek, s
magasan kvalifikált genderek, kivéve
aki a bizalomba belehalt, s eltitkoltatott.

rusvai-rusvai: „mindenkinek fertőződni kell,
lassan ráereszteni a vírust a lakosságra, 
– köhögöd – s így lesz majd nyájimmunitás..."

rusvai-rusvai, bánhatod: hogy anyád
mielőtt megszült, nem volt traktoros..., 
most nem lennék rád ennyire
immunis, vagy rímbe rágva: zabos.

kezedben ockham borotvája: 
hülyé’ vagy, 
vagy hülyé’?

– borotválkozz.

1102
2021
l’ambrus

ó kína, drága kína

ó kína, drága – „agyba-szó” – kína
a világ hálás tenéked!
mert ura vagy te emitten’ életnek-halálnak...

ó kína, te drága – „népba-szó” – kína
kívánom néked jószívvel:
– míg tüdőm levegőt befogadni képes –
hogy ártó tökötök töpörödjön tőbe, s

mutálódjon kutatóidban
ezer felé, megannyi jóságos
SARS-CoV-2-es dene’ géne.

...
istenem add, térképbe vésett határain
túlra egy se jusson: ne gyere
kína keblemre.

1101
2021
l’ambrus

Oltodiglan

honnan-e viruló vakcina
csókolom – nem mindegy!?
német, britt, kozák-e a harcos
vagy csájníz, mint a pándém-káoszt szülő
mely a szart is kigyűri belőled, – de én félek!
jah! – hát ki nem – rühes anyja kínja,
származási helye? olcsóbban
beszerzem én... csak figyelj!
Aliexpress, klikk, suchwort:
anti scheiße gegen alle
– de ingyen van! az a sok hülye...
ahh so: akkor listára fel, beadassam?
csak hass! csak hass! rám jó szeszil
legalább még vagy hat hónapig, vagy csak holnapig?
vagy a következő mutáns gruppenig leszünk
mi együtt, egymásra utaltan immun(s)isak,
a fejedre, úgy a hajad is szép
de hát onnan rendelsz minden szart, most
ez a shit mégis mennyiben más?
én jobbat mondok: egy rész pfizer,
kettő szputnyik, tetejébe B(i)BIBP(p),
imának egy kis roma szoszimó
és húzóra: Oltodiglan
csapassuk — tezsvíreim!

0201
2021
L’ambrus
#lambrus #nemvers #költészet #magyarköltő #magyarköltészet #vakcina #pfizer #kínaiszar #pandémia #szelfutta #szelfuttahu

Szívkamra

A Gottsegen György Országos Kardiológiai intézet „Szívünk kamrája" elnevezéssel, találkozási termet hozott létre a szívbetegek és hozzátartozóik részére. Az ölelés műanyag falon keresztül történik. A betegek hetekig nem találkozhatnak személyesen szeretteikkel.

Szívkamra

Gyönyörű gesztus – az önző világban, 
igazi ünnep a szemnek, amikor
a hír asztalára nemcsak a bűn kerül –,
hanem ha egymásra odafigyelünk.

Pandémia ködfelhője alatt 
hozzátartozót ölelsz,
apró varázs ugyan, de értéke
felbecsülhetetlen, – még 

akkor is ha az érzést burokban,
plasztik kaliton át kapod, mert 
a szeretet olyan akár a szellem, vagy a fénysugár: 
megfoghatatlan, áthatol az üvegfalon.

1204
2020
L’ambrus

„Maradj otthon!” – (Yoda) hányadékok…

/ egy COVID-talan hajótörött naplójából /

...ha nem hallottad volna még elégszer:
„Maradj otthon!” – akkor jönnek…, majd 
a kedvtelen-kedveltebb művészek 
és rá(d)-segítenek:
hogy az otthoni, és egyéb hányattatásaid 
mégjobban felerősödjenek:

végül is, van budi...:

Színészek, és affélék
zenészek, és olyasfélék
költők és annak tettszők: mind
a maguk kitekert módján, pózolnak:
„kiveszik részüket”, a „jóból”,
skandálják amit már amúgy is,
rémálmaidból riadva rikoltssz, 
a sok… tudást, pedig csak mégjobban a 
bögyödbe tolják: mert

biztos ami biztos! és a 
hánytatás is! – na, az is legyen biztos!

Mert hát a löttyedt-mellre, 
s a hervadt-herékre további
lógást elkerülendő, 
kötelező a pénzes merevítő…: – szütyő
A kopást, a feledésbe merülést, annak erősödő tónúsát,
pedig valahogy kompenzálni kell! – és hát jogosan kérded:

De miért nem kompenzálod úgy, 
hogy mikor kérik, te a fenekeden otthon maradsz, 
s képedre maszkot húzva, nem kornyikálsz, 
nem színészkedsz: csupán lapítasz, és
befogod a – (lep…s po…) – szád!?

1028
2020
L’ambrus

Liftsuhintás

Liftezünk. – Már
a gyomrom is! De
nem a COVID:
hanem a szag miatt – 
kell az a maszk, de nagyon 
a gáz szivárog, s fertőz
marja torkom vírusként, amit
a szomszéd – ki volt oly kedves
maga után, a liftben –
színes lepkeként
itt hagyott.
1022
2020
L’ambrus

Odafent, s idelent . . .

Odafent, s idelent . . .
Felhőként úszó – fuldokló – lelkek.
Alakjuk mint lebbenő fátyol :
Légies, sietve úszó testek.

Álmából, az új nap ha ébred, komót
Nyújtózik s integet – emésztő-éltető kezével – az égnek –
Játszi mozdulattal úgy hasítja széjjel – prüszkölve
Porlasztja köddé, tünékeny függönyét a létnek . . .

Ahogy oszlanak, rögtön születnek is újra,
Torlódnak sietve : hullanak a múltba.
Akár a feledés komor ablakára rajzolt,
Halhatatlannak vélt, – s mára – elfeledett nevek.

Puha ujjbegynek áttetsző színével,
Ó ti víz-párába festett kacifántos jelek :
Az Ég legyen veletek.

L’Ambrus
2020
1104

Fekete Péter

Olvasom a híreket . . .				
Újabb élet tűnt el, –
így nyugtázom : meghalt, s
csak görgetek tovább,
szaladok az egérrel.

Aztán, újabb hír fogad : Rudolf, a Péter.
– mondja : „Ezek most nem lehetnek . . . 
pillanatai örömnek.” – melyre nyomban
meg is jegyzem : ebben,
vele egyetértek, és

mert lopva a lap szélére futok, ott
koronánk csatára kiált :  – halljátok ? – 
klubja, új halottra épít s újabbakat igazol:
az ország kapujára támad, cselez,
céloz, s hálót fog benne az átok.

És ahogy márciusunk megtorpant, akképp
az ellenzék is topog kapujában:
jobb, hogy mit tesz? Mindegy is. Amaz 
ellenzi majd, – s tán becsületük zakója, hogy
nem partnerek sem rosszban, sem pedig jóban.

Ám míg „ Kovidunk ” pártatlanul öntözi gyepét :
gondozza új hantoknak virágát,
addig mi, magyarok, – ahogyan illik –
pártokra szakadva civakodunk, s
mint vírus szorongatjuk egymás torkát...

Az idegen ? . . . ahogy jött, távozik majd . . .
– előbb, avagy utóbb biztosan – 
és nekünk, akik balsors lapját húztuk,
örök aduba kaptuk :  mi más lap marad 
a pakliban?

L’Ambrus
2020
2503