széllkapu, kávé a normában

a széllkapu szökőkútjában, félmeztelen, csokibarnára sült gyerekek rohangálnak önfeledten; csupasz lábfejükkel kacagva rúgják permetté a járólapból felszökő hűsítő vízsugarat. szinyei festményébe illő ez a jelenet: a fiatal facsemeték, hűs nyugalmat adó árnyékában, egymásra tapadva: csókolózó párok – az ügyetlen nyelvek mohó tánca itt-ott „bokát” villant –, arrébb barátok bontanak palackos …

csurgói kaland

fehérvárcsurgó. víztározó a gaja torkolatában. kedvesem a csúszós töltésoldalban lefelé araszolgat. előzékenyen elveszem tőle a fényképezőgépet: fogadjunk ezt jobban félted! nem, csak láttalak már kétszer így seggre ülni. íme a természet lágy öle: bokáig kajtatok a süppedős iszapban. fogok egy centis békát, a sárból kúszik elő, kézfejre másztatjuk, levideózzuk. aranyos. …

újra leszívás

a SOTE-ra időben érkezünk, bár előtte kisebb dugóba kerülünk az erzsébet hídi feljárónál. őrület, hogy egy nüansznyi úthiba, mekkora fennakadásokat tud eszközölni a közlekedésben. hét tizenöt. az embriológiai osztály tömve. nyomasztó a csend, szinte tapintható a feszültség. a nők visszafogottan egymást méregetik: őt ismerem, őt már korábban láttam itt…, vajon …

áldja meg az isten magát, hallja-e!

fehérvár felé tartunk a buszon. kisbér megállónál felszáll egy testes roma asszony, piros nadrágban, sárga blúzban, kezén, és nyakán karácsonyfányi fux. egy sporttáskát, egy kézitáskát, és egy gurulós bőröndöt cipel. kabos stílusban beszél. sofőrnek: a bíróságnál megáll, mérnem áll meg? figyeljen, ne legyen ám köztünk harag, nincs harag közöttünk, megbocsájtok …

Lotyósneffek

bájos, ahogyan a modern, városi környezet kényelmében szocializálódott polgártárs, az alattomosan láthatatlanul támadó tüdőrugástól sem visszarettenve, ray-ban napszemüvegben, nike sportcipőben, karon fityegő táskával, egymás hegyén hátán, vagy inkább egymásnak a szájában lógva – al dente: a tészta már feszes, harapása van –, a teraszokon villog, a „majdnem” nyitás napján. mintha …

napló: a majdnem záró konzultáció.

millenáris, széllkapu. április, épp rossz kedvében. ujjaim dermedten tapolnak a mobiltelefon kijelzőjén. vizelnem kell. leülök egy padra, rossz ötlet. belém fagy az ihlet. alig öt perce jöttem ki a budai kettőből de a kávém már jéghideg. lombik előtti ivf zárókonzultáció van. a vizsgálat két perccel hosszabb, mint egyébként, és – …

naplóvers: valamit enni kéne / home office edition /

magányos apró narancs, az ablakpárkányon pihen, megegyem? kézbe veszem, forgatom, bőrét vizsgálom szottyadt, beesett, penészfoltos is, de talán ha meghámozom a belseje még jó lehet, nem: belül biztosan száraz… – visszadobom. a hűtőhöz lépek, valamit enni kéne, kinyitom, fresh balancer fiók kihúzom, krumpli, hagyma, félbevágott pritamin paprika, piros, de a …

naplóvers: harmadik felvonás

délelőtti menetrend: asszisztált reprodukciós vizsgálat, itt: medend, tizenöt percet vesz el, plusz harmincezer. míg a kedves terpeszt bent, én addig fogyaszt itt: budai kettő – dupla presszót lesz szíves, és abból a teljes kiőrlésűből kettőt. hideg van. kint fogyasztom, ide ki kíván? a legfelsőbb kontroll, öt perc ennyi alatt eltüntetem. …

kritika: el sem kezdett…

A „kreatív” írásról egy kirohanásom, vagy ha úgy tetszik: kritika. Amikor a hugyot, (vagy finomabban: vizeletet) nem a wc-be csurgatod, hanem – furcsa fétisként – másokkal megitatni kívánod, homlokukra szenteltvízként kenni, lásd: egyesek így kreatívkodnak, lélektelen így írnak. Mert „Benő” a bölcs, már annyire belefásult – sajgó prosztata hozamányaként – …

napló: húzás

Márai írja: “húzni kevesen tudnak, írni bárki…”. Hajh, de ha kihúznám hogy törtető picsák, és önimádó faszok hona vagyunk (tisztelet), csorbulna a mondandóm éle: igaz, “en peu” profán, de megfelelnem nekem szerencsére nem kell, szabadon írhatok. Egyszóval ne lepődj meg ha nálam a kapa az kapa, a kasza meg pojáca, …

napló: vasárnapi gasztró

Hordozó felületnek sajtos bagett, mellé darabka viaszbőrbe préselt borjúmájas, centi vastag pannónia csík, vagy valamivel több: a boltosnő nem tud, vagy nem is akar pontosan nyesni, épp ahogy a pénztáros sem tud mindig hiánytalanul visszaadni. zott ivójoghurt, és néha meglepem magam egy krémtúróval, ami ahogy látom épp: banános, pedig a …

Javítatlan gondolatok az átjavításról

Korábban úgy gondoltam, hogy amit megírtam, az úgy jó. Azon nem kell változtatni. Aktuális készségét tükrözi az írónak, vagy majdnem írónak, vagy csak: dehogynak. Vagyis lekövethető a fejlődési folyamat. Ma visszaolvastam egy korábbi költeményem, ami nagyjából egy éve íródot. Megértem, hogy Kukorelly, miért olyan megrögzött „átjavító”. Elsősorban nem a kritikától …

napló: Ricardo.ch

Svájci oldal, kereskedelmi (nemzetközi adok-veszek): Ricardo.ch. Bárki regisztrálhat, (Herzlich willkommen in der Ricardo-Familie Ambrus) hogy eladjon, és vásroljon. Ahogy néztem még Togó-ból is. Magyarországról viszont nem. Megkérdeztem őket, vajon mi az oka ennek a megkülönböztetésnek? Mire gépiesen ezt válaszolták: „Es sind die Regeln von Ricardo, Geschäftspolitisch” – vagyis ez a …