rám ült a kor, mint kórházi zsírra a por... nem penész ez, – nem is nemes, a cselekedet „tálalva”. egy ideig marad meleg a narancsleves, a jövőmondó: a csempére már van zsíroldó, de a zsírra, mely nem fiatal, és engem is: „old"!? … rám ült a kor, mint kórházi zsírra a por... törékeny csempe létem zsírpora, mely el nem fogy: átokként rakódik rátok. 0917 2024 lamb
delirium tremens
setét vagy hazám, de legalább benned meg nem vakulok. igaz, ki sem száradok, oly gondosan rohasztanak, öntöznek itt túl: negédes öntömjén áradat borogatja retinám, tekintetem hogy maradna szárazon? forma, mely nem ép – tarlóba klopfolt szélezett rántott hús illat, mely körbe leng, az sem épp fűszerillatú. belbecs, hagyjuk. huszadikán, derengve gyógyul a kaszt benyelik a nagy azt: garatra csorgó nyálukon tükröződik vissza az elfüstölt tizenöt milliárd. tekintetem égi cirkusz helyett, betegágyamban befelé fordítom, kirekesztettségben együtt e delíriumos nagycsaládban ünnepelni így van okom. hörög a tüdő, a baj abajog, katarzisban égre fel nem hallik: másképpen gondolkodók leve ez, a beteg durrog, vére hevül, az morajlik… lamb. 0828 2024
nevess!
időd se volt, s most ott ül a kánya, kapirgál sírodon, vijjog s vígan elviszi könnyed könnyű üvegét. ostoba kacajod sírrá érik: nevess, nevess, nevess!
0727 2024 l'amb
egyéjszakás kaland
elbűvöltél, izzó vörösbe öltöztél – kéjesen felém nyúltál, pohár: – azt hazudtad szükséged van rám, s hogy tested nyelvemen lesz teljes! részeges szerződésünkből egy paragrafus kimaradt: nászunk másnapján elhagyjuk egymást, s beköszönt a gyász.
0727 2024 l'amb
se a szénád
sötét nagyúr hosszú-redős fátyla, ereje lebben alatta oltári a szag, balján orbán lépked. beterít itt minden „szentet” a balog félék dogmája: fosszagú a politika és az egyház násza. meddig ér a zsinat? mennyi mocskot fed be? meddig ér isten szoknyája? alá a molesztált fiúk is beférnek? meddig tetszik imádkozni, gondolkodni, olvasni, és – remélhetőleg – zokogni a megfélemlített gyerekek csendjében? csak képzelem, micsoda ajándék ez a csend önnek, neked, uram!? se a szemed, se a szád, se a szénád... nem áll jól neked, „uram". 0215 2024 l’amb
Isten kertjében
Hamis emlékképeket ültetek, Ahogy Isten ülteti virágait Hogy legyen valami szép is a kertben Amire öregkoromban emlékezhetek. Amiről nem tudom majd eldönteni Valódi vagy sem, de legalább szép, és Bárgyú mosollyal, fogak nélkül Ülök majd egy kopott fotelban, Hámló bőrrel, pókhálóval a fejemen, Alám folyik a levem, büdös is vagyok, visszataszító, kiszolgáltatott és magatehetetlen. Akaratom ellenére, szeretetből tartanak életben: rántott hús helyett pépes étellel etetnek. Senkit nem ismerek fel, de kényszeredetten Mosolygok ködszürke szemmel: Egy haldokló magányában pörgetem Mindazt ami meg nem történt, mindent Ami valótlan, ami értelmetlen. 0210 2024 l'amb
kinek a kegyelem
ha a pápa jön, kati keze megszalad mosolyogva kaligrafál a toll a megbocsátás szelektív kacsója-kegye alatt. távolban egy furulya szól: jános bácsi, jános bácsi kelljen fel, ártatlanul jönnek, mennek megrontva a bicskei gyerekek. – kegyelem. 0206 2024 l'amb
a jó, kinek áll jól?
a jó, kinek áll jól az édesnek, az anyádnak? kukorékol a kakas, belé már a haj(j) se jár. száraz, szikkadt a kenyér: herét cserélnek a vének, valamit még mekegnek is, de kinek jó ez, és miért? a jó, kinek áll jól, az édesnek, az anyádnak? 0205 2024 l’amb
vasalt arcú emberek
ahh, a fotográfusok gyöngye, amikor kiéli szenvedélyét a denoise gombon: harminc, negyven, száz? – mennyi legyen az intenzitás, hogy a filter minden zajt, ráncot hamisra vasaljon?
1207 2023 lamb
valami „új”
valami rángat a téridőben: a hülyeség meg az ideg. zsibbadt tekintet, mely egy vakító lapra mered. véremben a fehérbor táncol. súgd a szavakat, és – közönnyel – parancsra gépel flip' the bird: kiégtem, de – nem sírok, mert – ez is: valami „új”. 1008 2023 lamb
szántván a jóseggű paraszt
szántván a jóseggű paraszt, – belőlem biz’ józsefet, attilát fakaszt: – tehene már nincs, csak maga aki paraszt – kihozza belőlem az állatot. háundemes' a gatya, idegeket feszít a sok tik-tok-os kínai, a traktoron pattog és tőggyel elad. szántván pucsít a jóseggű paraszt, bekaphatná már valaki, vagy mind ––. 0929 2023 l’amb
de ronda ez a gyerek
képeket nézegetünk: úristen, de ronda ez a gyerek! – sikít fel őszintén, egy barát. az öcsém gyereke az – közlöm vele, nevetve. 0929 2023 l’amb
meghalt a kurva
ej, oda a vigasság, de a poklon innen, a kolonizáció csecsén lógók, képmutatnak! groupban érzékenyítve nyögnek: csuklanak, ha az „anyjukat” nyanyázzák. 0929 2023 l’amb
aquamation
komoly dilemma előtt állok. műtrágyává legyek, avagy hamu(ká)vá? locsoljanak kimúlt-dermedt testemre kálium-hidroxidot, vagy pernyévé perzseljenek gyászoló rokon-kezek? kényszermérlegre taszít a halál: előbbinél sóvá, aminóvá re-manifesztálva egy életnyi erőlködést, mely még egy veteményesre való koktélparadicsomnak minőségi tápanyaga lehet, míg utóbbinál hamvaim híveim könnyes polcára porcicát gyűjtő hamuvederként települnének. mígnem... – valaki véletlen – egy vasárnapi nagytakarítás közepette könyökével szellemszájba nem ver, s a porszívó gyomra – nagyot nyögve – hamvaimtól megtermékenyülne. 0626 2023 l'amb
barátom
barátom a csend, de néha ő is túlontúl hangos. belül kiabál. száját könnyűszerrel be nem foghatom: fülek-, agy nélkül kellene élnem, vagy egyáltalán… 0407 2023 l’amb
nem rúg belém
hónapok óta nem rúg belém…, beléd rúgok hát én, ihlet! megihletem önmagam s bebizonyítom, hogy nélküled, sugalom nélkül, semmi – üres fecsegés – a költő kifordított citrom, hús nélkül. 0405 2023 l’amb
Ó ti tiszteletre méltó kurva keresztények,
az isten „áldjon” meg benneteket! agancsos kapuk alatt szolgáljátok az urat, s az úr így-úgy majd a földi közönséges közösség erejével viszonozza azt néktek! …és lőjétek pofán a nyulat, zabáljatok, gyilkoljatok, lopjatok, hazudjatok, molesztáljatok gyermekeket titkoljátok, ferdítések a tényeket! zúgjon a közhely: „az igazságot hirdessük alkalmas és alkalmatlan időben" – mily finom anyag! szövete tartós hazugságból szőtt. isten! vakondokok istene, hangyák(ok) istene, fűszálak istene, akármi(stene)... a belső békét keresed? nem leled? – veszett allél, megértem 0313 2023 l’amb
Anyám bekövet
ne kövess anyám, ne kövess! ne oszd, ne lájkold bejegyzéseimet. felfohász: ne fúljon ki a strófa s a mondandó, elmondom miért ne: sok dolgot írok, még többet gondolok, amit le nem írok csak az az érdekes, az az igaz, ami a gaz! de én csak a szennyemet rázom itt halomba, a gyom ami belül gyökeret vert, ki nem írhatom. 0313 2023 l’amb
drágáim…, panel lágy
ölébe sz@rult sorstársak!
nem jól aludtam. dühödten, fáradtan ébredtem. éreztem, csipában teli lesz ez a nap. – természetbarátoknak fordítva is dalol ez a „madár” – tudjátok, vékonyak itt a falak. még a szar is áthallik: a gatyán átsprintelő metán, a szomszéd falun érett szofisztikált kacaja, a macska parkettán guruló fém gombolyaga, a kopogó papucs, s az utána guruló henger, a gyógyszerem, a vizelet egymás fejére csobogtatása, az otthon magányában hátrahagyott kutya fájó vonyítása. halljátok (ti is), vonyítok én is! papírvékonyak a falak! s míg a lift a mennyből a földszintre ér remélhetőleg a tapintat, s az intelligencia is szintet lép, felfelé! mert türelmem bár az ózont hasítja, véges. bizakodom, hogy te is felfogod: ez nem egy tanya, ahol tíz után megengedett a nyerítés. itt nem dörömböl be petőfi papucsban, hogy „csendesebben vigadjanak”, csak én. kidülled a szem? mostanra közelebb hajolsz, már a lehelleted érzed. keresed ki írhatta ezt a mocskot, ki véste a lift beszűkült falára, hogy tágítsa bennünk az intellektuális teret. megmondom azt is, ne keresd… tízpontos fraktúrral mondandóm végére vésem. 0313 2023 l’amb
az finom lesz!
csatt, csatt, csatt csattog a fityma meg a makk de ez nem pornó ez irodalom… kommunikáljunk, közeledjünk normalizálódjon a helyzet, senki többet, senki szebbet nem is követelhet. D(é) az Egy – petőfi a fétise, egójával kitölti e kicsinyke teret, s az éhezők viadalából a magvak – termékeny vagina helyett –, a szőnyeg alá repülnek. csatt, csatt, csatt! csattog a fityma meg a makk de ez nem pornó és nem is irodalom. 0214 2023 l’amb
mandarin szemem
mandarin szemem fakó kéked öle maszkolja, s birtokába vesz mint lehulló falevelet, a rothadás. sugaram gyenge, erőtlen, épp hogy egy lombkoronára elegendő. lényem át nem hatol rajta. karjában szomjas falevelek kusza ereikbe, kacagva fényemből szintetizálnak. mandarin szemem fakó kéked öle maszkolja… öngyászom ez, s bennem egy idegen a gitárt mollra hangolja. 0112 2023 l’amb
ezt a költőt
ezt a költőt nem tántorítja el a magnemértettség (sic!) ködfátyla, nem módosít, nem idomul, rímre pöcsbajszot söm' pöndörít. szája sem remeg, csak közönnyel konstatálja, hogy megint egy dilettáns, aki gondos gondolat szaftjában üvegszemet hiába is tunkol. helyette – tudomisén –, éppenséggel szippanthatna is, valahol valamit. 0102 2023 lamb
sziluett
most téged kapott el a pillanat; sötétkamrájába hívott, megörökített. dermedt, statikus a kép. alá mit írhatnék? tragikus, de a kompozíció már így marad: a test lebeg, a lélek fókuszon kívüli köré könnyes fényfoltok vetülnek. 0102 2023 l’amb #szelfuttahu
félszek (filter)
egóm merev, beveri fejét a korba: nyűge, hogy nem bírja már elviselni agg, rongyos énem. kit verek át, ha profilképnek, vén fejemmel feltöltöm majd tizenéves képem? 1228 2022 lamb
meddig él
meddig él ki rosszul alszik s meddig halott aki él, és ez a szent? ha imára kulcsolja kezét kívül bíbort ölt, becsapva lelkét: mint csomagolásba burkolt penész. sírbolt ez már, így vagy úgy mindegy is ha lüktet, vagy szikkadt az ér, kérded, meddig él ki rosszul alszik, kérdem, meddig halott aki él? 1024 2022 l’amb