komoly dilemma előtt állok. műtrágyává legyek, avagy hamu(ká)vá? locsoljanak kimúlt-dermedt testemre kálium-hidroxidot, vagy pernyévé perzseljenek gyászoló rokon-kezek? kényszermérlegre taszít a halál: előbbinél sóvá, aminóvá re-manifesztálva egy életnyi erőlködést, mely még egy veteményesre való koktélparadicsomnak minőségi tápanyaga lehet, míg utóbbinál hamvaim híveim könnyes polcára porcicát gyűjtő hamuvederként települnének. mígnem... – valaki véletlen – egy vasárnapi nagytakarítás közepette könyökével szellemszájba nem ver, s a porszívó gyomra – nagyot nyögve – hamvaimtól megtermékenyülne. 0626 2023 l'amb