rusvai-rusvai: „az oltatlanok általában kevéssé tájékozott, alacsonyan képzett emberek, és bizalmatlanok…" – úgy. adódik, hogy az oltottak bölcsek, s magasan kvalifikált genderek, kivéve aki a bizalomba belehalt, s eltitkoltatott. rusvai-rusvai: „mindenkinek fertőződni kell, lassan ráereszteni a vírust a lakosságra, – köhögöd – s így lesz majd nyájimmunitás..." rusvai-rusvai, bánhatod: hogy anyád mielőtt megszült, nem volt traktoros..., most nem lennék rád ennyire immunis, vagy rímbe rágva: zabos. kezedben ockham borotvája: hülyé’ vagy, vagy hülyé’? – borotválkozz. 1102 2021 l’ambrus
Kategória: COVID versek
ó kína, drága kína
ó kína, drága – „agyba-szó” – kína a világ hálás tenéked! mert ura vagy te emitten’ életnek-halálnak... ó kína, te drága – „népba-szó” – kína kívánom néked jószívvel: – míg tüdőm levegőt befogadni képes – hogy ártó tökötök töpörödjön tőbe, s mutálódjon kutatóidban ezer felé, megannyi jóságos SARS-CoV-2-es dene’ géne. ... istenem add, térképbe vésett határain túlra egy se jusson: ne gyere kína keblemre. 1101 2021 l’ambrus
Oltodiglan
honnan-e viruló vakcina csókolom – nem mindegy!? német, britt, kozák-e a harcos vagy csájníz, mint a pándém-káoszt szülő mely a szart is kigyűri belőled, – de én félek! jah! – hát ki nem – rühes anyja kínja, származási helye? olcsóbban beszerzem én... csak figyelj! Aliexpress, klikk, suchwort: anti scheiße gegen alle – de ingyen van! az a sok hülye... ahh so: akkor listára fel, beadassam? csak hass! csak hass! rám jó szeszil legalább még vagy hat hónapig, vagy csak holnapig? vagy a következő mutáns gruppenig leszünk mi együtt, egymásra utaltan immun(s)isak, a fejedre, úgy a hajad is szép de hát onnan rendelsz minden szart, most ez a shit mégis mennyiben más? én jobbat mondok: egy rész pfizer, kettő szputnyik, tetejébe B(i)BIBP(p), imának egy kis roma szoszimó és húzóra: Oltodiglan csapassuk — tezsvíreim! 0201 2021 L’ambrus #lambrus #nemvers #költészet #magyarköltő #magyarköltészet #vakcina #pfizer #kínaiszar #pandémia #szelfutta #szelfuttahu
Szívkamra
A Gottsegen György Országos Kardiológiai intézet „Szívünk kamrája" elnevezéssel, találkozási termet hozott létre a szívbetegek és hozzátartozóik részére. Az ölelés műanyag falon keresztül történik. A betegek hetekig nem találkozhatnak személyesen szeretteikkel. Szívkamra Gyönyörű gesztus – az önző világban, igazi ünnep a szemnek, amikor a hír asztalára nemcsak a bűn kerül –, hanem ha egymásra odafigyelünk. Pandémia ködfelhője alatt hozzátartozót ölelsz, apró varázs ugyan, de értéke felbecsülhetetlen, – még akkor is ha az érzést burokban, plasztik kaliton át kapod, mert a szeretet olyan akár a szellem, vagy a fénysugár: megfoghatatlan, áthatol az üvegfalon. 1204 2020 L’ambrus
„Maradj otthon!” – (Yoda) hányadékok…
/ egy COVID-talan hajótörött naplójából / ...ha nem hallottad volna még elégszer: „Maradj otthon!” – akkor jönnek…, majd a kedvtelen-kedveltebb művészek és rá(d)-segítenek: hogy az otthoni, és egyéb hányattatásaid mégjobban felerősödjenek: végül is, van budi...: Színészek, és affélék zenészek, és olyasfélék költők és annak tettszők: mind a maguk kitekert módján, pózolnak: „kiveszik részüket”, a „jóból”, skandálják amit már amúgy is, rémálmaidból riadva rikoltssz, a sok… tudást, pedig csak mégjobban a bögyödbe tolják: mert biztos ami biztos! és a hánytatás is! – na, az is legyen biztos! Mert hát a löttyedt-mellre, s a hervadt-herékre további lógást elkerülendő, kötelező a pénzes merevítő…: – szütyő A kopást, a feledésbe merülést, annak erősödő tónúsát, pedig valahogy kompenzálni kell! – és hát jogosan kérded: De miért nem kompenzálod úgy, hogy mikor kérik, te a fenekeden otthon maradsz, s képedre maszkot húzva, nem kornyikálsz, nem színészkedsz: csupán lapítasz, és befogod a – (lep…s po…) – szád!? 1028 2020 L’ambrus
Liftsuhintás
Liftezünk. – Már a gyomrom is! De nem a COVID: hanem a szag miatt – kell az a maszk, de nagyon a gáz szivárog, s fertőz marja torkom vírusként, amit a szomszéd – ki volt oly kedves maga után, a liftben – színes lepkeként itt hagyott.
1022 2020 L’ambrus
Odafent, s idelent . . .
Odafent, s idelent . . . Felhőként úszó – fuldokló – lelkek. Alakjuk mint lebbenő fátyol : Légies, sietve úszó testek. Álmából, az új nap ha ébred, komót Nyújtózik s integet – emésztő-éltető kezével – az égnek – Játszi mozdulattal úgy hasítja széjjel – prüszkölve Porlasztja köddé, tünékeny függönyét a létnek . . . Ahogy oszlanak, rögtön születnek is újra, Torlódnak sietve : hullanak a múltba. Akár a feledés komor ablakára rajzolt, Halhatatlannak vélt, – s mára – elfeledett nevek. Puha ujjbegynek áttetsző színével, Ó ti víz-párába festett kacifántos jelek : Az Ég legyen veletek.
L’Ambrus
2020
1104
Fekete Péter
Olvasom a híreket . . . Újabb élet tűnt el, – így nyugtázom : meghalt, s csak görgetek tovább, szaladok az egérrel. Aztán, újabb hír fogad : Rudolf, a Péter. – mondja : „Ezek most nem lehetnek . . . pillanatai örömnek.” – melyre nyomban meg is jegyzem : ebben, vele egyetértek, és mert lopva a lap szélére futok, ott koronánk csatára kiált : – halljátok ? – klubja, új halottra épít s újabbakat igazol: az ország kapujára támad, cselez, céloz, s hálót fog benne az átok. És ahogy márciusunk megtorpant, akképp az ellenzék is topog kapujában: jobb, hogy mit tesz? Mindegy is. Amaz ellenzi majd, – s tán becsületük zakója, hogy nem partnerek sem rosszban, sem pedig jóban. Ám míg „ Kovidunk ” pártatlanul öntözi gyepét : gondozza új hantoknak virágát, addig mi, magyarok, – ahogyan illik – pártokra szakadva civakodunk, s mint vírus szorongatjuk egymás torkát... Az idegen ? . . . ahogy jött, távozik majd . . . – előbb, avagy utóbb biztosan – és nekünk, akik balsors lapját húztuk, örök aduba kaptuk : mi más lap marad a pakliban?
L’Ambrus
2020
2503