Ambrus László

Ambrus László – mindennapi kárhozatunkat

/egy távolsági buszon szólt hozzám az Úr hangja/

Cataniai Szent Ágota, kenj 
májkrémet baguettomra! Isteni
csapatokról beszél egy térítő az éterben, 
átszellemülten, gólokról hadovál..., 
instant kéretlen rádiókarma az utasnak
tollashátú aranycsapat küzd
vállvetve bűneink ellen: Bozsik lepasszolja 
az Úrnak, az meg felrúgja az evolúciót
Jézus, Máriának becsúszik, nem véletlen gól!
Isten-Sátán: 1:0, bunda? csoda!
Adidas-stoplis áhitat, valaki tán tiltott szerhez nyúlt! 
Tanúk vannak? Jehova? 
Pezsgőtablettába 
préselt, szentelt vízben oldódó, nem tiltólistás: 
Miatyánk! – vegyen be napi egyet, és rögvest földi 
bűneiért feloldozást nyer; meddőség ellen is jó, ettől
minden arany-bula garantáltan szűzen fogan...
...hogy forr, pezseg a bubi az együgyűek kristálypoharában, 
fortyog a lét az univerzum ánuszába lejtő – ächtung, slippery surface
fenekén... kapaszkodom én is, és beszél, és mennyei GPS-hez 
hasonlítja most az Isteni tanokat, egy angyali orgánum 
esetleg beénekelhetné: buzgó hívek,
óvatosan emelkedjetek, mert a mennybe vezető 
útakon itt-ott traffipax várható...
napi sztoikus erupcióm teljesítve, érzem
rögvest elkárhozok Uram, nyelvemre 
ostyát, gluténmentest ha van.

0201
2021
L’ambrus

Vélemény, hozzászólás?