Ambrus László

Ambrus László – Zötykölődünk… (ide-oda)

Kelenföld. Tömeg.
A vonat, lassan begurul... –
Én is...
Felszállnak... – utasok:
Megkezdődik. Honfoglalás:
Ki ül le, s ki marad állva?
Örök játszma (ez). – örök játszma.

Én büszkén bele-feszülök
A kék-sárga huzatba:
„Szűk” hazám határaiba.
Figyelem, hogy ki nyer ma.
Lám, nekem, van helyem!
Lábaim, kezeim, s gondolataim:
Keresztben! Mindenem: Elképzelt 
Határaim alá húzom.

Szűk vagyok: összementem.
Szűk, és láthatatlan… és érthetetlen, de
Szinte rám ülnek... a gondok is.
A vállam sem lóg ki, s
Levegőt sem veszek. Mégis... mégis,
Belém bök egy-egy 
Nyugati - vagy kínai? - válltáska,
Egy másik váll, egy izzadt hónalj
Egy idegen könyök: egy eltévedt gondolat...

Zötykölődünk, ide-oda. – Már rég óta...
Időtlen-idők óta.
1006
2020
L’ambrus

Vélemény, hozzászólás?