bűvészinas

/úgy húzott elő kalapjából, ahogyan bűvész rángat elő nyulat/

trükk..., 
ennyi vagyok, egy semmiség
fülem is kilóg e vacak kalapból 
jobbra sajnos nem telik
szívembe szavak döfnek acélos pengét
inasod vagyok, testem 
fűrészeled ketté
kiforgatsz, s közben kínomon nevetsz 
átkozott bűvész!
rajta, mutass be rajtam 
egy újabb trükköt! még nem
tapsolta ki magát, 
nem kacagott eleget a közönség!
tüntess el: már újra élném 
varázsát, annak ahogyan 
teremtettél.

L’Ambrus
2020
1802

módosítva: 2021.02.12

Egy év telt el, azóta hogy megírtam ezt a költeményt. Akkor még úgy véltem megállja helyét. Most úgy: a fenéket! Ezért átírtam. Elgondolkodtató, mennyit változik az ember ízlése, véleménye, megítélése bizonyos dolgokról ilyen rövid idő alatt is. Vajon Babits, vagy épp Ady ha most élne, átírná korábbi költeményeit?

Vélemény, hozzászólás?