Ambrus László

Ambrus László – a kedves munkába siet

fejem tüsténkedő konyha,
szemeim, remegő redőnyök.
hajnali még az óra, az élet
félálomban beköszönt:
egy gondoskodó kéz
nyitotta meg a vízcsapot.
forgolódom...
a konyha is forog, vele szédülök,
csörömpölnek bennem a démonok. 
a villa fogai közt halk sikollyal átsiklik a víz,
reflektív bőre cseppet hagy a borospohár falán, –
nem látom, csak elképzelem –,
aztán egy csók enged be némi fényt,
a kedves arca az: bekúszik
mint valami elmosódott fénykép,
szeret – súgja fülembe halkan,
nyugtázom. ma
csíkos pólót vett fel, kék farmerja
feszes, teste: munkába siető.
mire eszmélek
már fordul a kulcs a zárban:
a kedves munkába siet,
elköszön.

0716
2021
L’ambrus

Vélemény, hozzászólás?