Ambrus László

Ambrus László – Ezüst borosták

Ezüst borosták
/ Őszi hajtásaim /

Ezüst borosták, ti őszi hajtásaim – 
Ezüstszál, vén nyírfaerdők!
Miért árulkodtok? 
Hisz lelkem ábrázatát,
hűen, visszaadni nem tudjátok!

Mint pletykás vénasszonyok
súgtok-búgtok a padon, 
s terpeszkedtek egyre többen
harsányan az államon.

Gúny ez a köpeny! 
Vén zubbony! – A tűzbe hajítanám!
Elmúlás szabója szőtte, s 
biz én ledobnám! – ha tudnám! 

Tisztára mosva, 
újabbra cserélném: 
egy tágasabb, lég szőtte
darabra, mi lelkemet mint kinőtt ing, 
fulladásig nem fojtogatja. 

– – – – – –

Csak a halál, és a születés
ki itt új ruhába öltöztet…:

Forró vaskályhába hajítom hát magamat! 
Megültem már saját gyomromat, – megtömöm!
egyen most a kályha: húsomból-omló
feketeszén darabokat!
0614
2020
L’ambrus

Vélemény, hozzászólás?