(Asszisztált reprodukció) (Repró versek – V.) Úgy gondolunk rátok, mint meg nem született gyermekeinkre. És mily igaz, hisz azok vagytok: De pont egy csészében? Tizenketten várjátok hogy – ezúttal közvetve – Isten SOTE-és keze közületek válasszon majd kedvére. De vajon, melyiket? A bajnokesélyes atlétát? Ki vágtatva zúz le gátakat, s élete eredménye majd hogy néhány sport lexikonban, megkopott érmek tompa fényében díszeleg majd, egy kinőtt szoba poros szegletében? – A hideg falon lógva, vagy épp egy magányos vitrinben? Netán, a lírai szívvel megáldott, igaz-szavú, de egyebe sincs költőt? Kit életében: Na mondd! ki olvas? ki ismer? Esetleg a hazáját elhagyó, jobb sorsot s életet remélő emigrálót: az örökké hontalan kalandra vágyót? Ki szüntelen reméli – vesztére – hogy valahol másutt, majd megnyugvásra, tengernyi boldogságra, – mint valami örökké termő fára – lel? (A fodrászt, a szobrászt, a vízvezeték szerelőt?) Inkább a lélegző-világot kizáró monitor-fény zabálót? Igéző ernyőbe vakon bámulót: informatikust? Az legyen sorsod? drága gyermekem!? Muzsikus? ne adj Isten politikus? ki mindenki szitokja, téveszmék árulója, s egyben megvetett lelki koldus? Legyen világokat megmentő Zöldbéke aktivista, vagy ki bőrét önként s dalolva emberi mivoltát levedlő – csatába vívni, s – vinni lelkét erőszakba– parancsszóra ölni kész „hős” katona? Esetleg adjunk esélyt, egy új, tettre kész életnek: tudós-orvosnak, ki nem mellesleg, épp véletlen: embriológus? Ki pillanatnyi tudása legjavából választ majd ki random egy hozzád hasonlót: életre-halálra... Melyiknek adnál esélyt, ha egy törékeny csészében előtted, – még meg nem született, – ki nem forrott parányi életek hevernének tizenketten, apró sejtként, küllemben szinte klónként, egyformán várnák az elkerülhetetlent: tucat-sorsukat: a kiválasztást, életnyi szenvedést, megannyi megpróbáltatást, megaláztatást s tán olykor-olykor némi örömöt, – villámként belénk vágó, hirtelen illanó boldogságot, majd az elkerülhetetlen pusztulást!? Melyiket ítélnéd előbb, vagy utóbb: sorsára, (halálra)? Azt hiszem, önzőn, bármelyiket...