Ambrus László

Ambrus László – A Fortnite, ellustult lovagjai …

(XXI. századi jelenségek)
A Fortnite, ellustult lovagjai ...
Apró bolygón, mely
lényegében anyátlan,
vértezi fel magát, – 
a szintén anyátlan,
Z-generáció: a 
még-apróbb-sereg:
A jövő reménysége!

Lázasan fejlesztik, –
elsősorban szellemi
mintsem testi –
képességeiket: – 
feszegetik
pofonos határaikat...
begyűjtik a 
boom-bow
tűz-erejét,
elhappolják a  
dob-pisztolyt, 
és a budiból 
kimentett grappler-el…
hadonásznak.

A kiképzés sem 
holmi spártai-szigorú
szemléletben zajlik,
egymást, nem is 
gyilkolják valós-halomba,
vér is csak maximum az
ujjuk konzolhoz nőtt 
hegyéből ha serken-buggyan - 
ilyenkor persze kiáltanak: –
Anya! Vérzik az ujjam!

Ők a korhoz, s koruk
szelleméhez híven 
áldoznak a modern 
hadviselésnek: mert
ők, az Epic-vitézek!
Fortnite-on - s társain
edződnek.
(Éjjel)-nappal... –
night & day
Alva-s ébren:
alvadt vérben.

S a kiképzés 
Oly sikeres - hogy  az, 
valami döbbenetes...
Maguktól vonulnak, 
önként! öldöklő 
virt-csatákba!
Fittyet hányva
a rémes 
következményeknek:
hogy másnap
dög-fáradtan 
zombiként zuhannak
az iskola padjába. -
Bár igaz, oda, nem maguktól
mennek, – viszik őket, a gonoszok – 
erőszakkal!

Szüleikkel nem
kommunikálnak;
a diskurzust leredukálták  
néhány egyszerű 
szóra: igen, nem, aha, ok! -
ugyanis megtanulták,
hogy így könnyebb 
lesz a kötődés bontása: 
a szülői háztól 
való  elszakadás,
az önállósodás – és talán
az önmegvalósítás...
Csak ha nagy a baj, 
akkor fejezik ki magukat,
a szavaknál – némileg – kifejezőbb,–
összetett egységekben,
szűk mondatokban:
– Anya! Hoznál valamit enni-inni? 
Éhes-szomjas vagyok!
Épp egy fontos csatában vagyok....
S jön a válasz:
– Én is fiam, én is...
1016
2020
L'ambrus

Vélemény, hozzászólás?