Ambrus László

Ambrus László – Ha kérdezed…, barátom, miért teszed?

Ha kérdezed…,

– Barátom, miért teszed, –
hasznod, ugyan! mi volna belőle? –
hogy ki támad s durván ellened
te mégis lelkedet adod annak: 
ezüst-tálcán étekként – mindened – felkínálod?

Tán azt felelném…:

– Mert bár ez: önzőségnek-ellene,
mi manapság divatjamúlt – úgy tetszhet – , de
szívemnek mégiscsak jól esik: – és nem vagyok rest:
a megvakult szemekbe fényt lehelni,

s kultúrát: a most honos pongyola-nyelvre,
elfeledett szomj-hegyére: csepegtetni,
elzsibbadt elmékbe új erőt masszírozni,
megfáradt lelkekbe friss nedűt locsolgatni...

...és kortyolni – kortyolni
szüntelen, az élet zavaros nedvét,
hogy éber-fogaim közt átszűrve a tiszta-szellemet s
derengő strófa-üvegcsékbe, pumpálva-vegyítve, mint
drága elixírt, csordultig szeretettel felajzva:
azt neked ajándékba adhassam..., és

ha bár többet, érted nem is tehetek,
de legalább egy lelket, a milliárdból: – ha az a tisztulásra készen: –
kiragadva: illatos csokorba felvirágoztassak.

1020
2020
L’ambrus

Vélemény, hozzászólás?