Ambrus László

Ambrus László – Letaposott kert

/Íródott az index.hu emlékére – 
a távozó indexesek tiszteletére/

Napi rutinomból, 
szokáscsokromból
szakított ki egy szálat: 
letört végleg egy ismert ismeretlen.

Mert én minden reggelen 
egy különös írott kertben
időztem. 

Kapuja nyitott volt,
s mezőin a virágok
szabadon táncoltak:
parfümjeik szomjas
lelkekbe ivódtak.

Füvét nem nyírbálták,
s nem felügyelték parki gondozók.
Nem taposták, szennyezték
az oda nem tartozók.
Szabad volt, elvben független!

Csöppnyi esőemberek
táplálták-öntözték, 
gondozták szeretettel.

Szerettem...

Mert én minden reggelen 
akarva-akaratlan
idetévedtem: e vadvirágok buja,
különös kertjébe, hol a diverzitás
jegyében e csodakert
szeretett lakói – természetüknél fogva – 
szorgosan tették napi dolgukat; 
ápolták, színezték rutinom.

Árasztották milliónyi tudatba 
hamisítatlan illatuk:
színpompás tartalommal bűvöltek...
Elhivatottan, és őszintén, 
hittek küldetésükben: 
a függetlenségben...

És én vártam a reggelt,
a szabad percet, hogy
gépelhessem e kapu ablakába
újra a jól ismert varázsszót: index...

– – – – – – – –

De egy napon, míg a kertben gyanútlan
virágjaim illatoltam, megjelent egy 
sötét elefánt, s minden virágom
minden illata, minden színe,
s összes íze-zamata elillant:
egy csapásra odalett!

Hát nézz körül, jól nézd meg művedet:
így fest egy letaposott kert!

0731
2020
L'ambrus
Korrektor: Kalcsics Ildikó

Vélemény, hozzászólás?