Ambrus László

Ambrus László – Nagytakarítás

Mennyi szemét...
mennyi lom! mit életemben 
jónak véltem felhalmoznom,
s mi így vagy úgy: teherként, –
ágas-bogas bogáncsként,
rám akaszkodott...

Mennyi ember!
mennyi „barát”, – gardróbnyi nyűtt kabát:
lám mennyi, akit annak hittem, s nem viseltem
csak viseletlen: rejtekéből vicsorít rám, – 
bajtól meg nem óv csak: 
feddni-döfni kész: a pillanatra vár...

Itt az idő: ki a lommal komám!
Pokolba az akaszkodó piszokkal: – elő a porolóval!
csak az maradhat, ami tiszta!
Rendre rúg a lelkem: söprés van!
Tűnés! Pucolás: itt a nagytakarítás!

1014
2020
L’ambrus

Vélemény, hozzászólás?