Jöttek királyok, s jöttek bolondok; színes sipkájuk vállukra, ékes koronájuk porba hullott. Király s bolond egyre megy, ha jön a gúny halál – arcukba nevet; a koronából sipka, s a királyból bolond lesz. Bolond vagy te is, ha hiszel a királyban, s bolondot látsz a sipkás bolondban: Mert a végső felvonásban egybeér e két szerep: király s bolond ott – meglásd – egyformán tetszeleg.
L’Ambrus
2020
2306
Korrektor: Kalcsics Ildikó
Rajzolj alám csónakot: szaladót,
Csónakomba vitorlát: dagadót!
Ég színére viharos szeleket,
Víz tükrébe hullámzó hegyeket.
Hadd sodorják, hadd röpítsék álmai –
Messzi földre hadd ragadják vágyai –
E nyughatatlan vándort!
Rajzolj körém idegen tájakat,
Habban fürdő sziklaszirt-lányokat.
Fesd feléjük égboltjára csillagom,
Hold lábára hadd vetem rá horgonyom.
A világban a hely már elfogyott?
Percig se habozz: Rajta! Végy elő
És kezdj egy tiszta lapot.
Közepébe rajzolj házat s reá ablakot,
Ablak alá fiút fess, ki versét költi ott,
S mielőtt ceruzád hegye elkopna,
Ugorj be mellém e billegő ladikba
Jöjj velem, te zizegő papír-kalandor,
Álmokból szőtt firkák hadát
Építsük fel együtt most!
L’Ambrus
2020
1904
/Mit üzent Feri bácsi?/
Szél fútta s felkapta, pocsolyába dobta. Nyúlcipő tiporta, vitte hóba, sárba Borbolya aljába, sündisznó hátára, Vadgerle szárnyára, vak ember botjára. Ragadt rá út sara, aszfaltnak kátránya. Tapadt rá unoka kiköpött rágója. Kézírás, mi lelke testéről lekopott, S csak foszlány, mi maradt: velős, árulkodó: „...játok, mit? ...szátok meg! ...lettel: Feri bácsi”
Korrektúra: Kalcsics Ildikó
L’Ambrus
2020
1904
Azt mondják UNIÓ van. Azt mondják egy irány van. Azt mondják egy mindenkiért s mindenki egyért. Azt mondom sosem volt az. Azt mondom sosem lesz az. Azt mondom senki senkiért s mindenki Önmagáért. Azt mondják összetartás Közös célok, közös tervek Azt mondják egyek vagyunk egyként gondolkodunk. Azt mondom széthúzás van. Önérdek, s kiváltság van. Sosem voltunk egyek s egyek sosem leszünk.
L’Ambrus
2020
1704
Odafent, s idelent . . . Felhőként úszó – fuldokló – lelkek. Alakjuk mint lebbenő fátyol : Légies, sietve úszó testek. Álmából, az új nap ha ébred, komót Nyújtózik s integet – emésztő-éltető kezével – az égnek – Játszi mozdulattal úgy hasítja széjjel – prüszkölve Porlasztja köddé, tünékeny függönyét a létnek . . . Ahogy oszlanak, rögtön születnek is újra, Torlódnak sietve : hullanak a múltba. Akár a feledés komor ablakára rajzolt, Halhatatlannak vélt, – s mára – elfeledett nevek. Puha ujjbegynek áttetsző színével, Ó ti víz-párába festett kacifántos jelek : Az Ég legyen veletek.
L’Ambrus
2020
1104
Éji ködben – leple alatt –
Lassú óriás
Agg képében csendben lépked,
Baljós látomás...
Álmom készül – árnyként repül –,
S fellege rám mint
Szél veti ágyát, falevél hull
Lépte nyomán...
Bőröndöt húz – ahogyan csiga –,
Csüggeteg hordja;
Így viszi házát – cipeli hátán –,
Elfér benne a múlt.
Közelebb érvén, eltűnődtem:
Csak egy pillantás a lét!
Nesztelen jött – s úgy elsuhant –,
Tekintetünk épp összeért.
Ott, szemében e fojtó érzés
Tükörképként köszönt;
Éreztem jelenem, s benne jövőm:
Mi bánat, és mi harag...
– Sorsom tán? – kérdtem őt. – Ki vagy,
Kósza kísértet…? – S így felelt:
– A te sorsod, hogy – e bolyongásban –
Mi ketten: egyek vagyunk!
De lassan eloszlik a köd – épp miként jött –,
S ahogyan a bőrönd gurul – mögöttünk –,
Elfogy az út – szaladva fut – előlünk,
S vele tűnik: repül el életünk...
Korrektúra: Kalcsics Ildikó
L’Ambrus
2020
2902
/ – Sem a cickány, sem a vonat!
-Hejj! Nem lophatja el napomat! – /
Mert így van ez cickányéknál:
Mama megy elől.
Az apraja-nép hezitál:
Bal tán Jobb? – Eldől!
Gyáván, míg kúszik:
Mindahány, anyja mögül cirpel,
Könyököl, s csúszik:
Az üregéből minket figyel.
Fel a létrán! – Kapaszkodnak, s
Olykor egymást megtapossák.
Ranghoz: hűen ragaszkodnak!
Ki sáros lett, tisztára mossák!
Hiszen Ők egy család!
Miért is tennének mást?
Igaz, néha csalárd.
Ily módon tesznek rád! benyomást.
Fütyülnek, sípolnak,
Búgnak, zúgnak-zavarognak. Piszkot?
Mind Rád! morognak,
Súgnak, s ha kell befarolnak – legott.
Egymás farkába, – csak urasan! Komótosan!
Míg falat, s forrása el nem apad:
Harapva halad, tart, s betart, óvatosan.
Mily furmányos gép: a cickány-vonat!
L’Ambrus
2019
0412