a konyhakredenc ajtaja mögött, három hantban fekszik egymáson, némán a csont: kétszáz bloomos, légmentes pakkokban, marha nagy tisztaságú kötőszövetből kivont kollagén isten, ha lenne fav’ imám, vagy hitem, kocsonyás állagodba belefőzném e két szót: zselatinom, teremtőm! s talán még hogy: áldott legyen feltalálód keze, Te, irreverzibilis hidrolízis! – a kutya sem értené, hát még egy ellenérdekben elszürkült hályog, ovos, ki rád rivallna, vagy csak orra alatt motyogná: placebo! 1118 2021 l’ambrus
Címke: Magyar költők
betörném, ha hagyná…
néha vagdalódzik a lelkem, s van hogy türelmetlenségében rúgkapál. ingerlékeny, a környezeti hatásokra. csitítsd! – int a neuronok hada, de a jellem még kissé tétova, keresi mi a „jó” megoldás. 1111 2021 l’ambrus
a turi csókja
a versenysporton innen s túl, ahol kúrt a farkú malac a T. úr, szepesi niki dombján (is túl), dresszt húz félre, (egy öregecske ujj) hogy szemléltesse hogyan fest, egy ápolt-csupasz úszó-b@szó szeméremdomb: tanonc, ehhez tartsd magad! villants pinát, s faltól-falig – nyeld a spermát ússz, s kurj – mint az állat... nagyokat. 1110 2021 l’ambrus
ez (is) irodalom
affekta írók, faszomkodó költők, felemelt kinyalt celebek, gennyek, prüszkölt takony fehér papírlapon, félig megolvadt-megrágott, s visszahörgött lapzselatin: idegen, s megfoghatatlan. elit? bakelit. túljátszott szerepek, pátoszos picsa, vad keserűség. vakbél. dögvész. almaszósz – fosízű vagy. mi van veletek? – ez (is) irodalom. 1109 2021 l’ambrus
szilunak
én nem hiszem azt, hogy TE nácinak születtél, de a nyelved motoros, – amivel a kultúrát vágod –, vad. Hé! ke(d)vesebb is lehetnél, ott, „fent"! a te ízlésed: egy. a másé: kettő. látom, így formáltok: – minő a (f)uraságok egymást helyzetbe hozák’... – melyik here ül a lovon, annak szava stíl, s az amelyik hátat csutakol azé: a szar. most szitkod épp a „partiba" vágod és aztán? /tetszen úgy, vagy akár se..., szilu, mondod-é, ez biza kukázandó – nyolcvan százalék?!/ – mi a f. ütött beléd? 1108 2021 l’ambrus
biden is
a biden is, – a bidén is, a tej is: aluszik. aludj el szépen kis blamázs. – tűzoltó ne legyél, mert (félő) leég a ház. 1102 2021 l’ambrus
rusvai-rusvai
rusvai-rusvai: „az oltatlanok általában kevéssé tájékozott, alacsonyan képzett emberek, és bizalmatlanok…" – úgy. adódik, hogy az oltottak bölcsek, s magasan kvalifikált genderek, kivéve aki a bizalomba belehalt, s eltitkoltatott. rusvai-rusvai: „mindenkinek fertőződni kell, lassan ráereszteni a vírust a lakosságra, – köhögöd – s így lesz majd nyájimmunitás..." rusvai-rusvai, bánhatod: hogy anyád mielőtt megszült, nem volt traktoros..., most nem lennék rád ennyire immunis, vagy rímbe rágva: zabos. kezedben ockham borotvája: hülyé’ vagy, vagy hülyé’? – borotválkozz. 1102 2021 l’ambrus
galina
táncolj, vonagolj, rázd a dagadt segged galina. élvezd ki az utolsó perceket! én csak alulról – a bőség asztala alól –, gúnnyal figyellek. mit kívánjak? ha a falábak törnek, súlyod alatt a világ megremeg. 1102 2021 l’ambrus
broadcast
csattog a szomszéd feneke, most épp nyög. derekasan megdolgozzák, úgy hiszem. – panelos, betelefonálós, találgatós. – a broadcastnak vége: behúzzák az antennát, betolják az ágyfiókot. 1102 2021 l’ambrus
boldogságos percek a tweetek mezején
igyál rengeteg vizet, legyen miből zokognod... vidéki nagymamám szerint azért crossfitezek, hogy minél több baracklekvárt legyek képes hazatalicskázni péééstre’. flexem épp, hogy ferigáll – az aranyéletből – jobbra púzott tinderen, s még rá is ért, s képzeld írt... – én nem tudom, de – meg akar dugni, úgy hiszem. szerencsétlen állapot: amikor nem ugyanaz az ember vagy, mint egy perccel ezelőtt, mert szégyenedben alaposan megváltoztál s a kicsi screen odaköpi: (visszavontál egy üzenetet, megint) tudd, az fbook’ figyeli minden szívbillentyű leütésed. aj-aj, ez a nagyon privát, ez a nagyon titkos – prémium lelki vergődés: pinavilág! és ha egy kurv@ bevallja, hogy: kurva? – ezt miért nem kukacoztad ki? – csúnyán beszélek, szkeptikus gúnyos geci (is) vagyok, – és még ateista is, hogy az isten b*szna meg (engem) a sátán, vagy a demeter hátán. ide jutottunk, feleim. – látjátok szümtükhel? a vodkásfülű nyúl, miért nyúl? hahh! kísért’ a fiókba: – „és ím felboncolám én a körülöttem lévő puha „pan flag”-es emberhuzatot. látod? – szép. (milyen legyen ady? – hát piros!) erőszakom jellemebben: sex, drugs n' business management... – ezt is felverte a dudva. jól hangzik, hogy: eat pasta & run fasta', de sajna egyik nem szarja a másikat. 1102 2021 l’ambrus
a (le)hámozás napja volt
ma olyan napja volt...: hámozós. a túró rudival kezdte – különben..., én nem tudtam, hogy azt is lehet; üvegpohárba gyűjtötte a deres, roppanós csokiréteget –, majd a narancs következett: csak néztem, a pucolt gerezdekről a vékony hártyát, mily gondosan fejti le. köhögött. – a párhuzam, hogy néha én is úgy hámoznék: de a velejéig romlottat, meddig, s hogyan? 0610 2021 L’ambrus
keféjjé’ meg… (édes rózsám)
keféjjé’ meg – édes rózsám –, narancsédes fidelitas dorongja „kertemben” zamatos tavasz vár! – no’ erre…, biz még a NERek is kivirulnak – esztergom víg szele, Te! ki a szoknyám alá szimatolsz..., kockázd ki babám majd a videón, szinte arcod cirógatja a csupasz csúnyám – alliterál. néked puszi – angolosan ej! (tve) a bazilika architrávja meg csak szemérmesen pislog a tájra, ha tartása elengedné: leomlana reá, nyelvvel előre, a szilikon dombokra. hopp! megismert a csuhás, – na essem’ egy puskáspeti – statiszta volt. mikor szemérmesen megpillant odakint, a szerszámával felém (legyint.) ámen. de szerencse, hogy a nyugatos B. misi emlékháza, már nem fért el a kliptyébe’! – vagy csak unalomból nem értem a végére – itt a refrén gabitól: keféjjé’ meg – édes rózsám –, haecce’ élünk is. (meg nem is) aztán meg kesergünk, me’ rossz „nekünk” (meg nem is). 0902 2021 L’ambrus
pas de Bourrée
/egy holland balerina bűze/ listám. szeretném pénzzé tenni: „stinky” titokzoknim, a kihalászott szennyest a ruhakosárból. a menzeszt látott spermafoltosat: a telt-rózsaszín punci illatú tangám, s a levedlett szétgyúrt sneakerem. a műszálas, izzadt stift-zsíros dresszem, mely testemre tapad, s bolyhos: kinyúlt nyakú dresszen-cián, s a feslett gumist, mely élvezettel markolja szilikonmellem, s a szexjelenetben leszaggatott harisnyám... szagrajongóm! fétisbolondom! remélem, ez megér neked egy bourréet: (szólj, ha még kell, hogy „érleljem”) na és hetvenötezer fontot? – meg (hát)! „mooi” balerinám... – 0902 2021 L’ambrus
időnként lehorgonyzom nálad
időnként lehorgonyzom nálad, és lerúgom magamról az éles peremű kagylók testét, – melyek kikezdik selyemfényű dongám, s lehúzzák elmém. – meglásd, hamarosan újra megvetem lábam aranyszín partjaidon! magány, írás, szabadságom! 1101 2021 l’ambrus
flammarion
urániámra, édes hölgy! hadd cserzem ki válladnak bőrét, kopásálló fedlapnak. – ok. 1029 2021 l'ambrus
a kedves munkába siet
fejem tüsténkedő konyha, szemeim, remegő redőnyök. hajnali még az óra, az élet félálomban beköszönt: egy gondoskodó kéz nyitotta meg a vízcsapot. forgolódom... a konyha is forog, vele szédülök, csörömpölnek bennem a démonok. a villa fogai közt halk sikollyal átsiklik a víz, reflektív bőre cseppet hagy a borospohár falán, – nem látom, csak elképzelem –, aztán egy csók enged be némi fényt, s ugyanennyi reményt a kedves arca az: beúszik mint valami elmosódott fénykép, szeret – súgja fülembe halkan. nyugtázom, némán. ma csíkos pólót vett fel, kék farmerja, teste feszes, gondolata: munkába igyekvő. lassan eszmélek, fordul a kulcs a zárban: a kedves munkába siet, elköszön. 0716 2021 L’ambrus
Egoland©
önzetlen, értelmes társadalomban, visszacsatolások nélküli rendszer, létezhetne? Egolandben©, minden további nélkül: itt mesés fantáziavilágokat teremthet a műanyag szépítő elem: a demokratikus képzelet. ha a polcokon keresnéd, a termék dobozán ez áll: „ikonikus őszinte világ" – ajándék közöny kiegészítőkkel. oldalán, angol feliratú sticker: approved by *** lickers. 0504 2021 L’ambrus
insert
kallódó tárgyak: ceruzák, filctollak, fogkefe, kalandozó testrészek: fiú ujja, ficánkoló nyelve, a lány meleg keze, gondolatai, esze – dolgok, amik néha nem a rendeltetési helyükre kerülnek: ismerkednek, nedves közegben. 0512 2021 L’ambrus
megcsalt!
megcsalt! az ő hibája, rohadjon meg... megcsalt, az én hibám is, igy kellett lennie... megcsalt, mondjuk én is őt – szerencsére. megcsalt, de megbocsájtok, akkor most oda az önbecsülésem? megcsalt, én ebbe belehalok! – dehogy. megcsalt, vége, na, végre! 0411 2021 L'ambrus
tasli
negyvenesem lekeverne egy taslit a tízesemnek, s tízesem sem kedvelné különösebben a mostani énem, ejj ami voltam s ajvé ami lettem, ha tapasztalatban fordítva fejlődne az állomány: mit nem adnék – na mit nem? – csak azt hallom, hogy a „vén” már megint nyekereg.
0326 2021 L’ambrus
bármi lehet, és semmi sem biztos
Bármi lehet, és semmi sem biztos: nálam épp a pizza sült, míg fölöttem a TEK forrongott... zupogásra ajtót nyitok, lisztes kézzel int, a fegyveres hogy húzz a k. anyádba de tüstént burkoltan vissza, és míg a szomszéd jogait olvassák, én már a rukkolát terítem, megszagolom a füvet is, mariska-e: nem. még egy kis oliva is mehet rá; és elindul a találgatás, hogy mi lehet: mostanában az a kéjes női nyögés áradat, dugnak ezek! kora du. vagy de. mocskosul ráérnek! a tag vagy kétszáz kiló, liftbe is csak egyedül száll (be) aktus közben alul lehet, fel ez már nem emelkedik hangját viszont nem hallani, tehát a kép összerakva: a mama bizonyosan új vibrátort vett, de azt az elhárítás meg miért keresné, hacsak nem a lába között TEK-es tökös pornót forgattak, vagy Orbán Viktor a tizedikről – nem hazudok, itt is lakik: egy ilyen, biztos csak kópia – panaszt emelt a sűrű sikoly-zápor miatt, de mondom, hogy bármi lehet, a pizza is kész: lehet. 0302 2021 L’ambrus
pulzus
free SZFE: rögös történet, botlasz belé úton-útfélen. egy zsebéből a színes üveggolyó most másikba vándorolt, baj, vagy sem az alja itt is megnyilvánul, rendszer int: valami elébb kerül, most épp az egyszáz 51-esen ránt kést, valaki és vág: fiatal női arcot a gyáva! majdnem hím, valami súlyosan eltorzult – érzed? a fejekben, s ha nem jut be oda más hatalom forgolódó egén, csak vörös, és a narancs köd: az eredménye fulladás. kezem ijedten a másikra teszem pulzusomat mérem, nyugodt, az enyém úgy tűnik normális, de félek hogy itt nemcsak a covid az ami virál. Lényem! te ne emberi légy, annál több: értéket adj, és hangot, de életet ne végy.
0226 2021 L’ambrus
Polytopia kriptovalutája
Elon bármit mond, tweetje coin: Bit. Polytopia lakói is hatékonyabban fejlesztik, építgetik civilizációjuk pilléreit amióta a Teslákból app-ként tölthető a sokszög alapú géniuszi tej „new gen”-eknek proteindús tőgy helyett, ez mindig kéznél: cuclizható, tőzsdei értéke egyelőre nem csapható hátra, szottyadt mellként, úgy tűnik, az unalmukban szófába gyógyulók, „Millenials” pubik szemlátomást e-táptól mintha rohamosan puhulnának: humán erőforrás deficit bezzeg mi: mitől is a nagy öregek? taknyos kölyökként ios applikációk helyett, kopott bőrt rúgtunk a panel mögötti aszfalton, vagy egyéb festetlen burkolaton, játszótereken egymást – ha beszóltál – töröltük jól pofán kezet törni fára másztunk: strapabíró izületet, meg izmokat fejleszteni... fiaink, lányaink? ők már jobbára polygon figurákkal csatáznak, csonttalan, vértelen, anyáznak, ha olykor a kimenthető küldetés nem úgy sikerül, igaz-igaz fotelben fekve kisebb a sérülések esélye: ügyelj hogy tűvel ne bökd ki, levet ereszt a konzol piszok fájdalmas fegyver vízhólyagokat növeszt.
0223 2021 L’ambrus
Öregkorra
Öregkorra meglágyul a szív, vagy csak meggárgyul az agg, és a törtetés az elmúlás küszöbét vágyja lépni mert úgy véli már mindent látott, és még több lett az ami: halott. szavak helyett beszéljen inkább a csend, a villódzó képeket fedje szemfedő leple, csak az írás iránti vágy maradjon, – vajon végig itt marad – velem? 0219 2021 L’ambrus
Szubjektív átbaszások
Pinát nyalt a Dénes kérdi, jól csinálom? – Persze, máshoz is ennyire értesz? 0217 2021 L’ambrus